Ha „eltávozoztt” egy szerettünk, vagy nem is annyira szerettünk, bizony elég gyakran a lelke itt ragad. Itt ragadhat, mert nem zárt le dolgokat, mert mi nem zártunk le vele kapcsolatosan eseményeket, történéseket. Ezt követően bizony kellemetlen eseményekben lehet részünk, ami megkeserítheti a
mindennapjainkat. Ha észrevesszük, hogy valami nincs rendben a halált követő 40-50 napot követően sem, akkor bizony elkezdhetünk aggódni.
Igyekezzünk segíteni az itt ragadtaknak.
Félnek, kiszámíthatatlanok lesznek és gyakran megesik, hogy ártani kezdenek.
Egy konkrét eset: Meghalt a nagymama, akinek a lánya még a halálos ágyán sem bocsájtott meg egy régi eseményt. A lélek itt maradt és a lányának a leggyengébb pontján ártott – az unokán. Éjszakánként támadott, szinte már az őrületbe kergette a gyermeket. Ez addig ment míg őszintén meg nem bocsájtott az elhalt lánya.
Utána már csak át kellett kísérni a kapun.
Vegyük komolyan, hogy kit és hogyan engedünk eltávozni.
Engedjük, hogy el tudjanak búcsúzni a szeretteiktől, hogy letudják zárni a múltjukat és őszintén tudjunk megbocsájtani nekik.